I. évad I.rész

A furcsa, új suli.

Reggel korán keltem...a szokottnál is korábban. Tris már reggel 4-kor üzent Twitter-en: "Kelj fel Sophi !!! Suli van !!!". Erre pedig a reakcióm: . Rá néztem, egy olyan: " Mi a jó Istennek kellett felkeltened hajnal 4-kor Tris" fejjel és próbáltam elaludni. Szerintetek hagyott aludni? Dehogy hagyott! Utána még vagy 15 Tweet-et küldött. A legjobb megoldás az volt, hogy kiveszem a telómból az akumlátort...és bavált. Belevágtam a fejem a párnába és aludtam, aludtam, aludtam. 2 órával később arra keltem, hogy a bátyám (Brad) egy vödör vizet a nyakamba öntött. Ráadásul jegeset. -Te teljesen hülye vagy? - kérdeztem vizes fejjel. - Suli van Sophi !!! Kellj fel !! - mondta Brad kárörvendve. Feláltam és dübörögve mentem zuhanyozni. Mikor kész voltam, eszembe jutott, hogy nem hoztam be ruhát, így egy törölközőbe mentem ki, mint minden reggel (amilyen hülye vagyok). Mentem a szobámba és kiválasztottam egy DC-s egyenes baseballsapkát (ahogy Tris mondaná), egy fekete rövidujjú pólót, egy kopott farmert és egy Nike kosár cipőt. Felkaptam a telómat, akumlátorral. Kijöttem a szobámból és Brad ott ült az ajtómmal szembe. Megálltam az ajtó előtt és farkas szemet néztünk kb. 5 percet. Leűltem vele szembe és megkérdeztem: - Brad!  -Igen? - kérdezte enyhén mosolyogva. -Nem szeretnéd abbahagyni? - kérdeztem ismét. - Nem, köszönöm! Feláltam és mentem lefelé, azaz csak próbáltam, mert Brad megfogta a lábam és nem engedett el. - Brad !!! ENGEDJ MÁR EL !!! - mondtam felemelt hangerővel és nevetve. De nem válaszolt. Mentem lefelé a lépcsőn, a lábamon csimpaszkodó bátyámmal, de nem akart leszállni rólam. Az ő segge fog fájni, nem az enyém . Mikor nagy nehezen leértem egyből a konyha felé vettem az irányt, hogy egyek valamit, mert gondolom senki sem akar korgó gyomorral elindúlni. Brad végre leszállt rólam, cseréba, ha csinálok neki kaját. Végűl anya csinált Brad-nek és nekem egy-egy szendvicset a suliba. Anyáéktól elköszönöntem és elindúltam a suliba. Még az volt a mázli, hogy 5 utcával arrébb laktunk a sulitól, szóval gyalok 10 perc volt az út. Miközbe sétáltam jött egy Tweet amit Tris küldött: "Fordulj meg!". Ez állt benne. Megfordúltam és nem volt ott senki. - Tris, te vagy az??? - kérdeztem. Nagyon megilyedtem, mert egy válasz se jött vissza. Ködös idő volt ezért nem is láttam semmit. Megfordúltam és mentem tovább. Mentem-mentem és a nagy ködben egy fekete ruhás ember állt. Megálltam és nem szóltam egy szót se. Mereven álltam 10 másodpercig és szép lassan elkezdtem hátrafelé menni. Az ember elkezdett felém jönni egy szó nélkül. Egyre gyorsabban mentem míg az ember egyre gyorsabban jött felém. Megfordúltam és rohantam ahogy csak tudtam hazafelé. Az ember meg ugyanúgy futott utánam. A nagy ködben semmit sem láttam így örültem annak, hogy az utat láttam. Elkezdtem kiabáli: "SEGÍTSÉG!! VALAKI" amikor hírtelen neki mentem egy szőke hajú fiúnak. Mindketten a földre estünk. A fejemet fogtam, mert elég erősen bevágtam a mellettem lévő ház kapujába. Kinyitottam a szemem és akkor láttam, hogy Tris az. Azonnal megöltem: - Úr Isten Tris!!! Jaj de jó, hogy itt vagy!! - mondtam enyhén sírva  - Na miaz ???? Héé...ne sírj!! Mond miaz??? - mondta kedvesen és átölelve miközbe a földön ültünk.  - Üldözött egy fekete csukjás ember!!! Nem láttam az arcát és...és....  - Mi ???? Micsoda??? - kérdezte a mondatomba vágva.  - Mondom. Üldözött egy ember! Kérdeztem, hogy "Ki az?", de nem válaszolt és...és amilyen lassan hátráltam előle ő egyre gyorsabban jött felém !! - mondtam sírva.  - Hol láttad??? Elbeszélgetek vele egy kicsit !!! - mondta Tris feldühödve.  - Ott a kereszteződés előtt a nagy tölgyfánál !! Felsegített a földről és elém állt, úgy mentünk a fához. Lassan mentünk előre és amikor a fához értünk nem volt ott senki. Körbe néztünk, de egy lélek se volt az utcán.  - Na figyu!!! Mostantól mindig a házatok elé fogok menni, hogy még véltlenűl se történyjen ilyen" - mondta Tris. Megtöröltem a szemem, Tris átkarolt és úgy mentünk a suliba. Út közben egyszer-egyszer hátranéztünk, hogy nem-e követ valaki. Hála Istennek senki sem követett. Mikor a suli előtt voltunk akkor megnyugodtam, hogy sok ember van ott, így nem jöhetett utánam senki. Tristan még ekkor se engedtem el. Bementünk a suliba és Tris megkérdezte az első tanárt akit melátott:  - Elnézést! Jó napot.....ööm....hol találom a 9.b-t? A tanár elővett egy fekete noteszt és elkezdett sugdolózni. A notesznek!!! Mgszorítottam Tris kezét és egymásra néztünk. Furcsa ember, furcsa tanár, rz már kettő furcsaság egy nap.  - Áh!! Meg van!!....9.b a harmadikon lesz. - mondta furcsa mosollyal, ami nekem egyáltalán nem tetszett.  - Köszönjük!! - mondta Tris.  - Jól vagy kislány??? - kérdezte a tanár.  - Igen persze! - mondtam egy választ ami kijött a számon.  - Mert olyan ilyednek tűnsz. Történt valami?  - Tudja....családi ügy! - mondta Tris, amire éppen gondolt.  - Hát akkor nem is zavarlak tovább. Legyen szép napotok! "Ne is zavarjon" gondoltam magamba. Tris-sel kerestük a termet, de az az eszes tanár csak emeletet mondott, terem számot nem kell mondani....ááá dehogy,minek az! Végül csak mgtaláltuk. Bementünk és ekkor már mindenki ott volt. Az első benyomásom a csajokról: "Pláza cicák" és milyen igazam volt. Egytől egyig azok voltak szó szerint, de ezt ne vegyétk rossz gondolatnak, mert nem az. Ez a gondolat csak úgy jött. Tris-szel egymás mellé ültünk és vártuk a tanárt.  - Még mindig ezen rágódsz Sophi?? - kérdezte Tris.  - Nem hagy nyugodni a gondolat - válaszoltam.  - Melyik gondolat...a hapsin kívül?  - A tanár! Nem láttad milyen képet vágott amikor kérdezted, hogy hol van az osztályunk? És amikor elkezdett suttogni a notesznak? Szerinted ez nem fura?  - Lehet, hogy valami misztikus lény az a tanár !! - mondta viccelődve.  - De most komolyan Tris!! Neked ez tényleg nem tűnik furának?  - Nézd, igazad van ezzekkel kapcsolatban, de szerintem a tanárnak nincs smmi baja. Nem azt mondom, hogy nem hiszek neked csak szerintem ez csak a tegnap esti horror film hatása.  - Aha akkor szerinted hazudtam amikor azt mondtam, hogy valaki követett??  - Dehogy...természetesen igazad van és ha megtalálom azt az embert, akkor szentem a korházba fog kijutni....sőt biztos!!! Amikor Tris befejezte a mondandóját egyből megöleltem.  - Kösz, hogy melletem álsz!  - Ugyan !!! Mi lenne VELED nélkülem!!! - mondta nevetve. Pár percel később bejött az ofő. Egy hórihorgas, nyakigláb faszi volt aki inkább elmehetne egy oszlpnak mint tanárnak. Leült az asztalához bemutatkozott: - Sziasztok gyerek! Mind tudjátok ki vagyok és csak azért mutatkozom be MEGINT, mert itt van két új diák akik nem ismernek bla...bla...bla. Igen én Harold tanár úr vagyok, de csak tanár úrnak szólítsatok...oké? Oké. Nost tudjátok, hogy nálunk az első tanítási napon az első órán kiküldünk mindenkit, hogy barátkozzanak meg ÚJRA a környezettel. Szóval...OSZOLJ !!!! - ordított ránk. feláltunk és mindenki fogta a saját motyóját és mentek ki. Követtük tris-szel a példájukat. Kaptunk egy órát bolyongani az egész suliba, de nem csak a mi osztályunk volt ott, hanem a többi más osztály is. Át mentünk a fizika terembe, mert ott volt óránk. Letettük a táskánkat és mentünk vissza bolyongani. 15 perc alatt megjártuk az udvar, az alaksort, a földszintet és az első-második emeletet. A harmadikon bóklásztunk 5 percet és láttuk, hogy van még egy emelet.  - Bocsi! Szia...Sophia vagyok. Ő meg a haverom Tristan - mutatkoztam be.  - Sziasztok! Bella vagyok! Segíthetek? - kérdezte kedvesen.  - Igen léci...Kaptunk egy óra bojongást és megszeretnénk kérdezni, hogy mért nem megy fel senki a negyedik emeletre?  - Óh...a negyedikre? Nem tőlem tudjátok, de a suliba senki sem mer felmenni oda!  - Mért nem? - kérdezte Tris.  - Azért, mert elvileg megöltek egy lányt. A negyediken. Tavaj az a lány itt hagyta a telefonját, a negyediken és este visszajött érte, de amikor felment a negyedikre emeletre az éjjeliőr csak egy sikítást hallott és amikor felment nem találta a lányt. Senki sem volt ott.....Azóta sem találja senki a lányt..., se a szülők, se a rendőrség, senki sem. Az őr egy fekete csukjás embert látott aki közeledett felé. Az őr lerohant a negyedikről és az ember nem követte tovább. Azt mondják az ember nem mer a negyedikről lejönni. Ránéztem Tristan-re és megszorítottam a kezét.  -Ezért ne menjetek a negyedikre...ígérjétek meg, hogy nem mentek! Nem akarom, hogy ugyanígy legyen veletek!  - Mért? Hisz nem is ismersz minket? - kérdezte Tris.  - Tudom, de én mindenkit féltek, még ha nem is ismerem.  - Rendben ! Nem megyünk a negyedikre - mondtam neki. Majd hirtelen megölelt minket. - Majd órán találkozunk...Sziasztok! És még véletlenűl se menjetek oda!!! - mondta kedvesen. Ránéztem Tris-re és elkezdtem hablatyolni neki. - Tris...!!!  - Nem! Az nem lehet - mondta Tris aggódva.  - Tris én félek. Mi van ha.... - Nyugi nincs semmi baj, ez...ez csak véletlen.  - Véletlen? Ez neked véletlen?  -Nem lesz semmi baj. Tristan megölelt és mentünk órára. Bella már ott volt és foglalt nekünk egy padot, közvetlenűl mellette. Mikor vége lett a fizikának, utána volt még eny nyelvtan és mentünk ebédelni. Hála Bellának jobban ismerjük a sulit és jó barátok is lettünk így hárman. Ebéd után Tris hazakísért és elköszönt tölem, egy öleléssel.  - Te nem félsz? - kérdeztem.  - Ne gondolj erre! Képzeld az mintha csak te meg én lennék, egy szép virágos réten és vizibombázunk! - mondta vidáman.  - Rendben! - nevettem el magam.... Amikor anya hazajött egyből kérdezte: - Milyen volt a suli? Erre én csak annyit mondtam, hogy: - Jó!  - Bővebben?   - Nagyon jó?   - Oké ha nem akarod elmondani akkor ne mond!   - Most mit mondjak? Kedvesek az osztálytársak, a tanárok "jók"...ennyi.  - Okés! Kérsz töltöttkáposztát?  - Most inkább aludnék - feleltem.  - Rendben, akkor viszont jó éjt. Anya kiment én meg Twitter-eztem egy kicsit, majd olyan háromnegyed tizenkettőkor el is aludtam.

Ellie 

 

II. rész

Az erdőben

Reggel mikor felkeltem, furcsán éreztem magam. Mintha ez a nap most más lesz mint a többi, örültem is az érzésnek. felöltöztem és indúltam lefelé anyának köszönni, de akkor látom, hogy a konyha átvan festve.  - ???????????????? Anya???? - kérdeztem ijedten.  - Igen, kicsim? - válaszolt mosolyogva.  - Te átfestetted a konyhát??? Mért??? Olyan szép volt, most meg!!! Olyan mintha egy unikornis lehányta volna !!!  - Ugyan....attól, hogy neked nem tetszik, nekem nagyon is.  - Na nem nézem ezt tovább, szia megyek suliba.  - Okés, szia! Mentem ki a konyhából, a bajáratiajtón kimentem, de benéztem a konyha ablakon és rátettem az üvegre egy papírt amin a következő felirat áll: "Anya!! Még mindig szörnyű!!!". Anya persze nem vette észre, mert el volt foglalva a rózsaszín konyhával aminek a látványa valóban felforgatta a gyomromet, mert köztudott, hogy utálom a világos, rózsaszínes színeket. Ezért járok fiús cuccokba. Vissza mentem a kapu elé, hogy Tris-nek ne keljen csengetni. Álltam-álltam, de nem jött. Fél órát vártam, de még akkor se jött, gondolkodtam és úgy döntöttem, hogy felhívom. Kicsöngött, de nem vette fel. Fogtam magam és elindúltam. Mérgesen ütöttem a lábam a betonon és arra gondoltam, ha Tristan-nel találkozok a suliba, lekeverek neki egy szép méretes pofont. A gondolataim össze-vissza mentek ide oda....a betont néztem, nem is néztem azt, hogy mi van előttem. Arra lettem figyelmes, hogy nekimentem valakinek.  - Jaj elnézést !!! Nem akartam!!! Felnéztem és akkor láttam, hogy a fekete csukjás ember az.  - Maga!! Maga az!! Tris!! Ahogy kimondtam volna Tris nevét, abban a percben befogta a számat és elkezdett folytogatni. Bróbáltam kiabálni, de alig tudtam kinyögni egy-egy betűt. Ahogy próbáltam segítségéert kiáltani, ő annál jobban szorította nyakam. A föld felett voltam, erős szorításából nem tudtam szabadúlni. Szembe néztem a halállal, végig futott rajtam az a gondolat, hogy nem látom többet Tristan-t, a családomat. Ahogy szorított pár könnycsepp legurult piros arcomon majd az ő kezére. Suttogott nekem, nem értettem mit, csak azt, hogy suttog. Ekkor becsuktam a szemem és vártam a halált........., de Isten úgy akarta, hogy éljek még.  - HÉ!!! ŐT HAGYD BÉKÉN!!! - ordított Tris. Óriási sebességgel kezdett az ember felé fútni, majd teljes erejéből fellökte. Leestem a betonra, azaz egy hajszálon múlt, hogy nem a betonra estem, hanem Tristan karjába. Az ember Tris erejétől neki esett a tölgyfának és egy vicsorgató hangon eltünt. Ájultan feküdtem Tris karjába a járda közepén, még azt se hallottam, hogy Tristan szólongat.  - SOPHI !!! Hallod?? Ne csináld ezt !! Ne hagyj itt!!! SOPHI!!! Kicsim kelj fel !!! Majd sírva átkarolt és azt se érdekelte, hogy az emberek látják őt, de azon csodálkozott Tris, hogy senki sem állt meg mellettünk. Senki. Tris csak sírt és sírt. Ám amikor egy könnycseppje ráesett a számra, felébredtem. Kómás hangon szóltam Tris-nek:  - Tris !!! Ne sírj !!! Rám nézett kisírt szemével és mosolygott.  - Itt vagyok Tris !!! Nem megyek el!!! - mondtam újra.  - Úr Isten !!! - sírt Tris, amitől én is elkezdtem. Felsegített a kőröl és azonnal megölelt és elengedett nagy nehezen. Ránéztem Tris-re majd egy hatalmas pofot lecsaptam neki.  - ÁÁÁÁ !!! Baszki !!!! - kiáltott.  - Te teljesen megőrültél ??? Meg is hallhattál volna !!!! Erre nem gondoltál ??? - kiabáltam, sírva neki.  - Nem is gondolkodtam, csak láttalak téged, ahogy az az ember folytogat és az volt az első gondolatom, hogy meg fog ölni.  - Hol voltál ??? Fél órát vártam rád előttünk !!!  - Veszekedtem az öcsémmel, elvette a szluskulcsot.  - Na mindegy, hagyjuk. Menjünk suliba! Előre tettem a jobb lábamat az induláshoz amikor Tris megállított.  - Héka! Te így akarsz menni suliba???  - Hogy?  - Hát így !!! Kéz nyomokkal a nyakadon !  - Nem fogja észrevenni senki. Végül elindúltunk, a tölgyfa felé, de Tris megfogta a kezem:  - Figyi !! Szerintem a másik irányba kéne menni !!!  - Jogos, menjünk.  Beültünk a kocsiba és meg sem álltunk a suliig (persze a jelzőlámpánál megálltunk). Kiszálltunk és egy sálat tekertem a nyakam köré, hogy biztosra menjek. Bella már ott várt az ajtóba. Megölelt minket és azonnal kérdőre vonta minket:  - Majdnem elkéstetek, hol voltatok??? Egymásra néztünk Tris-szel, hogy mi a jó istent mondjunk Bellának.  - Na ??? Ki vele !! Hol voltatok ??  - Ömmm......nagy volt a dugó - mondta Tris.  - Ja az más, na gyertek, mert elkéstek. Rohantunk a harmadikra a 318-as terembe. Épp, hogy odaértünk, mert a biosz tanár pontosan egy perccel ment be utánunk.  - Rendben gyerekek... Bea néni vagyok, akik nem tudnák. Akkor most ismerkedjünk ! Milyen volt a nyári szünet? - mondta kedvesen. Padsorról-padsorra haladtunk és mindenki mondott valamit. Mi hárman Bella, Tris és én leghátsó padba ültünk. A nyakra tett sál folyamatosan lecsúszott, Tris mindig feltette a jobb oldalon, mert ő ott ül. Bella viszont kiszúrta a (bal oldalamon ült) piros kéznyomokat a nyakamon. A szeme kinyílt nagyra és elkezdzte gyorsan levenni. Folyamatosan prábálta levenni.  - Bella !!! Hagyd abba!! - sugtam neki.  Elkezdtük ráncikálni és végül Tris is becsatlakozott, de sajna Bella hosszú ujjai könnyen lehúzták rólam.  - HAAAA !!!!  Mi ez ???  - Semmi !!! - vágtam rá.  - Sophi!! Azonnal mond meg mi ez !!!!  - Nem mondhatom !  - SOPHI !!!!  - Nem mondom és kész - sugtam mérgesen amikor, szerencsére a jobb arcomon gurult le egy könnycsepp, amit Tristan azonnal letörölt.  - Nyugi !!! Shhh ! - mondta Tris és lassan lehajtotta a fejem a vállára. Bella közben a vállamat simogatta és nyugtatott ő is. A tanár még mindig hablatyolt, de nem is figyeltünk rá, majd észre veszi, hogy ketten vigasztalnak. De nem vette észre. Kicsengő után Bella elvonszolt a szekrényekhez és újra megkérdezte:  - Na jó Sophi, elég ! Mik ezek a nyomok a nyakadon ?  - Semmi tényleg - mondtam neki.  - Ha semmi, akkor mért kezdtél el sírni ?   - Egy kutya megtámadott.  - Ja....értem !!  - Azért sírtam, mert éreztem a kutya karmolását - magyarázkodtam.  - Jaj bocsi...ne haragudj!   - Semmi baj.  Majd megölelt és lement a bűfébe.  - Mit mondtál neki ? - kérdezte Tris.  - Azt hogy megtámadott egy kutya.  - Az is jó.  tris megfogta a vállam és mentünk haza. Igen csak egy óra volt megtartva. Mentünk hazafelé vagyis Tris letett előttünk és várt.  Bementem, pakoltam össze ruhát, mert ott alszok ma Tris-nél. Szóltam anyának, hogy elmentem majd nyomott egy puszit az arcomra anya és elmentünk.  - Vigyázzatok magatokra !!! - mondta anya.  - Okés, szia !!! - mondtam anyának. Fél óra alatt ott is voltunk Tris-nél. Az volt a jó az egész napba, hogy péntek van és, hogy Tris-nél alszok. Nem volt ott senki, Teris családjára értem, mert elutaztak még aznap pénteken Ausztráliába. Tris azért nem ment, mert vigyázni akart rám.... Este fél 11-kor eszembe jutott valami, amikor már lefeküdtünk.  - Tris! - súgtam hallkan.  - Hm?? - szólt hallkan.  - Alszol?  - Már nem - nevette el magát.  - Kelj fel.   - Minek?  - csak kelj fel és gyere utánam!  Nagy nehezen kiráncigáltam az ágyból és kimentünk úgy ahogy voltunk: Tristan-nen volt egy straandgatya és egy Supra cipő, rajtam meg egy ujj nélküli póló, egy rövidgatya és egy Comverse cipő. Felkaptunk egy pulcsit és kimentünk. Tris hozott egy elemlámpát és mint két rabló, ott rohangáltunk az utcán keresztűl egyenesen az erdőbe. Mentünk kb. két km-t és egy nagy réten voltunk, ami te volt szentjánosbogárral. Tris-nek szeme, szája nyitva maradt az ámulattól. Elővette a telefonját és azonnal lefotózott a tuttom nélkül. Még ott szaladgáltunk, beszélgettünk a csillagok alatt és nem is vettük észre, hogy negyed kettő van. Elindúltunk haza felé az erdőn át, mert ott jöttünk. Mentünk-mentünk és egy fekete kiskutya kijött az egyik bokorból. - Szevasz te !!! Kiskutyus !! - mondta Tris.    - Tris vigyázz !!   - Nyugi ez csak egy kutya.  A kutya folyamatosan csaholt, ugrált ránk. Végül Tris-szel megállapodtunk, hogy haza visszük. de a kutya nem volt hajlandó mögöttünk menni, így hagytuk, hogy előre menjen. Sétáltunk, sétáltunk és sétáltunk.  - Tris, mennyi az idő ?  - Fél négy.  - Az, hogy lehet? Fél kettő volt amikor elindúltunk.   - Nem tom.  - Eltévedtünk mi?  - A kutya majd kivisz minket.  Követük ismét a kutyát.  - Sophi ! Te nem szédülsz ?   - Nem ! - mondta.   Ahogy mentünk észrevettük a nap ici-pici sugarait ahogy az eget érte, egész narancssárga volt, de a kutya azon nyomba eltűnt. Megálltam.  - Tris !....Hol van a kutya?   - Tölem ne kérdezd ! - Hé kutyus !!! Gyere ide !!! Hahó ! - hívogattam. Tris is elkezdte hívogatni, de a kutya szőrén szárán eltűnt.  - Na jó.. menjünk innen ! - mondtam Tris-nek.   - Egyet értek - mondta.  - Ezért szédültem !  - Mért ? - kérdeztem.  - Azért mert ez a kutya körbe-körbe vezetett minket.      - Tris én félek !    - Gyere..., most azonnal megyünk innen. Mentünk egyre gyorsabban, de egy sivítás még gyorsabbá tette a sétát.  - Tris !!! Ez az az ember !!! - kiabáltam rá.  - FUSS SOHPI FUSS !!!   Tris megfogta a kezem és csak futottunk, futottunk meg sem álltunk, a lábunk alig érte a földet, de az ember még mindig követett minket, visított és egyre jobban féltünk. Kiértünk az erdőből, át futottunk az utcán és berohantunk Tristan-ékhez. Tris neki lökött a falnak és bekulcsolta az ajtót. A lélegzetvételünk nagyon heves volt, mintha levegőért versenyeznénk. Hirtelen elkezdetm könnyezni. Tris oda jött hozzám és megölelt.  - Nyugi.....nincs semmi baj !!!!  - Mit akarnak tőlünk, Tris ??? - mondtam sírva.  - Nem tudom Sophi, de addig nem nyudszom míg ki nem derítem !!!!  Míg én sírtam Tris vállán, ő megfogott engem és ölbe vett.  - Jézus !!! Tris tegyél le !!!  - Csak hadd vigyelek fel !! Végül engedtem Tris-nek.  Letett az ágyra és mellém feküdt.  - Meg akarnak ölni minket ??  - Nem hiszem !!!  - Én belehalnék, ha te meghalnál !!!  - Szerinted én nem ?? Azonnal mennék utánad - jelentette ki. A félelemtől remegtem, Tris megfogta a kezem:  - Ne félj !!! Nem lesz semmi baj.  Ránéztem és az volt az utolsó két szempár, amit aznap este láttam.

Ellie 

 

 III. rész

 Lelki halál

 - Te meg mit csinálsz? - kérdeztem a kezen álló Tristan-t.  - Egy fél órája így állok!  - Mért ?  - Unatkozok!  - Azt látom. Hát, hogy megmondjam fura volt Tris-re kell.  - Kérsz kaját? - kérdeztem Tris-t, aki még mindig kezen állt.  - Igen !    - De nem csinálok !   - Akkor ne csinálj. Végül tényleg nem csináltam és csak ebédelni